Gondolkodásunk egyik sajátossága, hogy minél többet használunk egy fogalmat,
jelentése annál többértelmű, bonyolultabb lesz. Idővel aztán sok esetben elérkezünk
egy olyan ponthoz, ahol a világ megértésre alkotott kifejezés már nem segíti,
hanem gátolja az alkotó gondolkodást. Nem állítjuk, hogy mindez már az „információs
társadalom” fogalmára is igaz, de azt határozottan érzékeljük, hogy a mai európai
és magyarországi közgondolkodás, a politikai közbeszéd és sajtónyelv, de még a
tudományos műhelyek is eltérő jelentéssel, értelmezéssel és fogalmi kiterjesztéssel
nyúlnak az információs társadalom kérdésköréhez. Ebben a sokszólamúságban egy
mind nehezebben kezelhető és áttekinthető szócsalád egyik darabjává „fokozzák
le” a korábban átfogó jelentésű, „információs társadalmat”.
Az NHIT törvényben megállapított kötelessége, hogy állást foglaljon az információs
társadalom kérdéseivel kapcsolatban, emiatt mindenképpen szükséges, hogy a fogalom
közösen kialakított és elfogadott értelmezése szolgáljon saját tevékenységének
zsinórmértékeként. S mivel a Tanács az információs társadalommal kapcsolatos szerepét
a nyilvánosság számára is megismerhető és számonkérhető módon tölti be, értelmezése
más közéleti szereplők számára is irányadó lehet (természetesen nem kötelező érvénnyel,
hanem ajánlásként). Meggyőződésünk szerint az információs társadalom fogalmának
egyértelművé tétele úgy segíti a termékeny vitát, hogy eközben nem szűkíti le
a gondolatok és érvek terét.
Az alábbi rövid állásfoglalásban – amelyet további, hasonló dokumentumok követnek
majd - megadjuk azt az értelmezést, amelyből kiindulva a továbbiakban az NHIT
– mint a magyar információs társadalom megvalósításában különös felelősséget érző
testület – a fogalmat kezelni, értelmezni és használni kívánja, majd téziseket
fogalmazunk meg a Tanács tervezett szerepével kapcsolatban.
Információs társadalom – egy fogalom megtisztítása
1. Az „információs társadalom” terminus 1961-ben született meg, ám használata
egészen a hetvenes évek végéig alternatív volt a posztindusztriális állapot jellegzetességeit
más szavakkal megragadó szerkezetekkel (sok egyéb között például a tudástársadalommal).
Megszilárdulása és széleskörű elfogadása a nyolcvanas évek elején következett
be, és az első pillanattól fogva egyesítette az elméleti oldal (a világtörténelmi
korszakváltás történetfilozófiája, társadalomszerkezeti és gazdasági modelljei)
és a politikai praxis (az információs társadalom mint stratégiai irány és ágazatok
feletti átfogó tervezési prioritás és célfüggvény) jellegzetességeit és megközelítésmódját.
Azóta is igaz rá, hogy egyszerre jelent fogalmi fogódzót a (globális) korszakváltáshoz,
és ad kulcsot az egyes országok átalakulásának értelmezéséhez is.
2. Az „információs társadalom” már akkor széles körben elterjedt kategória volt,
amikor még közel s távol nem beszéltünk információtechológiai forradalomról -
noha mindenki tisztában volt vele, hogy a technológia az új modell kulcs-eleme
lesz, s ma is egyértelmű, hogy az információtechnológiai forradalom a gazdasági-társadalmi
átalakulás hajtóerejeként és infrastruktúrájaként működik. Ugyanakkor, az információs
társadalom nem szűkíthető az információtechnológiára, információs folyamatokra,
információfogyasztásra: a mindenkori elméletek fókuszában mindig is az egész társadalmi
komplexum állt (a gazdaságtól a kultúrán át a személyiségig), az információ és
a tudás különböző alakzatainak közös kezelésével.
3. A Bangemann-jelentéssel elindult európai információs társadalom programok
ehhez képest jelentősen leszűkített értelmezést vezettek be. Mivel az európai
politikában a startpisztoly a távközlési liberalizáció kérdései kapcsán dörrent
el, jóideig a hírközlés, majd az Internet-boom-ot követően a számítástechnika
és az IT-szakma, s ezeknek is az üzleti-technológiai vonatkozásai kerültek az
előtérbe. S hiába „egyeduralkodó” ma az EU-ban az információs társadalom kifejezés,
jellegzetes használata (IST – information society technologies) ágazati jellegű
leszűkítés, s eközben az oktatás, a tudomány, a kultúra vagy a média kérdései
teljesen független tervezési „szigetekké” váltak. Teljes joggal jelent hát meg
az igény, hogy a szűkebbre faragott közigazgatási értelmezéshez képest újra kerüljön
használatba egy olyan fogalom, amely az eredeti, átfogó, holisztikus tartalmat
jeleníti meg. Így tűnt fel és vált népszerűvé sok egyéb mellett a „tudás-alapú”
(először a gazdaság, majd a társadalom előtt), a „smart” (okos) vagy az „intelligens”
jelző. Csakhogy használatuk mai napig inkonzekvens és esetleges, mesterséges és
felesleges szembeállítások és meddő definíciós csaták forrása, így elterjedésük
nem segíti, hanem gátolja a közös nyelv és a közös értelmezésrendszer kialakulását
.
4. Meggyőződésünk, hogy az „Információs társadalom” fejlesztése és politikai
programja nem ágazati vagy tárcafeladat, hanem a magyar társadalom, a köz-szféra
és a gazdaság legátfogóbb jövőképét jelentő, kormányszintű, integratív összpárti/parlamenti
konszenzuson alapuló tervezési prioritás és igazodási pont. Ajánljuk és javasoljuk
tehát, hogy a fogalmi bizonytalanság megszüntetésével a magyar tervezési dokumentumokban,
a kormány, a Parlament és a minisztériumok munkájában egységesen és eredeti, tág
értelmében az „információs társadalom” kifejezés használatát bátorítsuk és követeljük
meg.
Az NHIT szerepfelfogása az információs társadalom politikával kapcsolatban
5. A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács mindaddig, amíg a magyar kormányzati
munkában, a fejlesztési tervek elkészítésében nem válik elfogadottá az információs
társadalom javasolt értelmezése és központi prioritássá tétele, folyamatos nyomást
kíván gyakorolni az érintettekre, parlamenti egyeztetést kezdeményez a tárgyban,
szakmai háttérmunkát fejt ki és ajánlásokat készít.
6. A Tanács a napirendjére kerülő informatikai és hírközlési tárgyú témák esetében
is, amennyiben lehetséges, mindenkor érvényesíteni kívánja az átfogó információs
társadalmi szempontokat.
7. Mivel az információs társadalom politikának fontos, de nem kizárólagos része
a hírközlés és az informatika (az infrastrukturális oldal), számos más, hagyományos
ágazattal kell összefonódnia. Az eseti összekapcsolódás megindult ugyan a média-és
kultúrpolitikával, de egyelőre nem érinti a tudástermelés (az oktatás, a tudomány/innováció)
és az információszolgáltatások (könyvtárak, MTI, KSH, Posta, közigazgatási adatvagyon)
világát. Az NHIT emiatt feladatának tekinti, hogy kezdeményező lépéseket tegyen
az integráció irányába.
8. Az információs társadalommal kapcsolatos tudások termelésével és közvetítésével
kapcsolatban ahhoz mérten alakítja ki saját tevékenységi körét, hogy más felelős
intézmények ebben a tárgyban milyen jellegű és volumenű tevékenységet folytatnak.
Velük – egyfajta munkamegosztást kialakítandó – egyeztet a feladatokról, a finanszírozásról
és a „kimenetekről”.
Az „alternatív” fogalmak kritikáját az „Információ, tudás, társadalom, technológia:
terminusok, jelentések, csapdák és kiutak” című részletes tanulmány megállapításaira
építjük (megjelent az Infopark Rt. KOINÉ Hírlevelében, 2004 decemberében. Szerzők:
Élő Gábor- Z. Karvalics László))
